Namibia...

vissza          namibia népei        földrajz, klíma, flóra       fauna, természetvédelem        infrastruktúra        történelem         idegenforgalom  

"Afrika gyémántja..."

   
  Namibia délnyugat - afrikai ország, amely az Atlanti Óceán partja mentén, Angola és Dél-Afrika között terül el.

Természetes határai északon a Kunene, Okavango és Zambezi folyók, keleten a Kalahári-sivatag, délen az Oranje (Narancs) folyó,
nyugaton pedig az Atlanti Óceán. Namibia középső részén halad át a Baktérítő (Capricorn). Nevét a Namib-sivatagról kapta.
Szomszédos országok : Angola, Zambia, Zimbabwe, Botswana és a Dél-Afrikai Köztársaság.
 
Namibia 1884-től 1915-ig Német-Délnyugat-Afrika (Deutsch Südwest-Afrika) néven német gyarmat volt, majd 1915-től 1990-ig a
Délafrikai Unió (Dél-afrikai Köztársaság) fennhatósága alatt állt. Namibia 1990.március 24. óta független, önálló állam.
Rendkívüli természeti értékei és környezeti adottságai miatt Namibia a nemzetközi idegenforgalom és a vadászok kedvelt célpontja.  
 

"Afrika gyémántja"

Fontosabb tények, adatok Namibiáról :    
     

Területe :                                    824.269 km2 Gazdasága :  - bányászat (urán, gyémánt, arany, nemes- és színesfémek, foszfor)
                        - mezőgazdaság (állattenyésztés, vadgazdálkodás, vadászat)
Lakosainak száma :                ~ 2,2 millió (2011)                       - tengeri halászat és halfeldolgozás
                        - turizmus, idegenforgalom
Államformája :              köztársaság  (Republic of Namibia) Közigazgatás :  13 régió, a régiókon belül körzetek (District)
   
Fővárosa :                  Windhoek (Windhuk)  200.000 lakos Hivatalos nyelv : angol,  ezen kívül általános az afrikaans és a német nyelv is
     
  Politikai berendezkedés :     parlamenti többpártrendszer Törzsi nyelvek :  oshivambo, otjiherero, nama-damara, silozi, khoesan, tswana
     
  Köztársasági Elnök :      Hifikepunye Pohamba Vallás :  90 % keresztény (evangélikus, katolikus és református), 8 % muszlim
                  és egyéb (anglikán, metodista) valamint 2 % különféle törzsi vallások
  Fizetőeszköz :   namibia dollár (NAD, N$)  1 EUR = ~ 13 N$ Nemzetközi tagságok, egyezmények : ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség,
                            azonos értékű a dél-afrikai Rand- dal (ZAR) ami                         IMF, IUCN, CITES, SADC (Dél-afrikai Fejlesztési Közösség),
                            Namibiában szintén elfogadott fizetőeszköz                           SACU (Dél-afrikai Vámunió), több más nemzetközi egyezmény.
       
  GDP :              8600 USD/fő        (afrikai átlag 2000 USD/fő) Fő gazdasági partnerek : Dél-Afrika, Németország, USA, Oroszország, Kína

Namibia közigazgatási régiói

     
 
  vissza a lap tetejére  
Namibia népei : Namibiát több népcsoport és önálló nép lakja, köztük eredeti őslakosok és az afrikai népvándorlások során érkezettek, emellett a gyarmati időkben  
  letelepült fehérek utódai, az újabban betelepültek, valamint mindezen népek keveredésével kialakult színesek, keverékek.  
  A lakosság 85 %-a fekete, 7 %-a színesbőrű keverék és 8 %-a fehér. Namibia a Föld egyik legritkábban lakott területe. A népesség évi 2,6 %-kal nő.  
     
  Ovambo :  
  A legnagyobb népcsoport, a lakosság kb.51 %-át teszik ki, bantu eredetűek.  A 12 törzsből álló ovambo-népcsoport a XVI. század közepén a kelet-  
  afrikai Nagy Tavak vidékéről délnyugatra vándorolva érkezett a Kunene és Okavango folyók közti vidékre. Namibia területén jelenleg 8 ovambo   
  törzs él, az ország északi középső részén, Omusati, Oshana, Ohangwena és Oshikoto régiókban. A főváros után ez az ország legsűrűbben lakott része.  
  Az itt élő ovambo csoportok közül a legnagyobbak a kwanyama és a ndonga törzsek. Az ovambók középtermetűek, bőrük sötétbarna, fénylő.  
  Az 1870-ben települt finn római katolikus misszió hatására sok köztük a római katolikus és anglikán vallású. Eredetileg földművelő és állattenyésztő nép,  
  de ma már sokan dolgoznak közülük kormányzati munkakörökben, bankokban, kereskedelemben, idegenforgalomban vagy vállalkozóként szerte az  
  országban, de főleg a fővárosban. Az ovambo régiókban azonban ma is az állattenyésztés és a növénytermesztés a főtevékenység.  
  Korábban minden ovambo törzsnél általános volt a "törzsfőnök" (király) - törzsi tanács-helyi elöljárók típusú társadalmi berendezkedés,  
  ma már azonban csak 3 törzsnél (ndonga, ngandyela, kwaluudhi) él a királyság ősi hagyománya. A király "szent személy" és korlátlan hatalommal  
  rendelkezik a törzs tagjai és a törzsi területen tartózkodók fölött közigazgatási és bíráskodási ügyekben. Kizárólag  matriarchális alapon szerveződik  
  azonban a szociális élet minden területe, a családi, örökösödési és házassági jog, továbbá a hagyományos törzsi vallási ügyek.  
  A herero-nama törzsek és a németek közti háborúban az ovambók alig vettek részt, mivel a felkelést vezető Maharero törzsfőnök Nehale királynak  
  küldött levelét a király nem kapta meg, azt árulók a németek kezére juttatták. A németek által megfenyegetett ovambók nem csatlakoztak Maharero  
  csapataihoz, azonban egy külön csoportjuk megtámadta és el is foglalta a területükön lévő Fort Namutoni erődöt, amit porig romboltak.  
     
  Az ovambók kiváló és szenvedélyes kereskedők, kisebb-nagyobb boltjaikat, üzleteiket, vállalkozásaikat lépten-nyomon megtalálni, sokan szereznek  
  közülük hazai és külföldi egyetemeken magasabb szakképzettséget vagy tudományos fokozatot. Sokan politizálnak, ők alkotják a legnagyobb párt, a .  
  SWAPO gerincét. A namibiai kormányban is sok ovambo tisztviselő található, maga a Köztársasági Elnök is ovambo törzsbeli.  
     
     
  Kavango :  
  A lakosság 9 %-át kitevő bantu eredető kavango népcsoport az ország északi határán, az Okavango folyó mintegy 400 km-es partszakaszán él,  
  Kavango régióban. Ez a népcsoport az ovambók rokona, ők is Közép-kelet Afrikából vándoroltak délnyugatnak az 1600-as években. Először a mai  
  Angola területén, a Kwando folyó környékén telepedtek le, majd a gyarmatosító portugálok elől az 1750-1800-as években tovább vándoroltak délnek,       
  az Okavango folyó partvidékére. Eredetileg halászattal, állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkoztak. A népcsoport 5 önálló törzsből áll,  
  kwangali, mbunza, shambyu, gciriku és mbukushu, közülük a kwangali és mbunza törzsek szociális berendezkedése és nyelve is azonos (rukwangali).  
  A terület keleti részén élő mbukushu törzs szociális, etnológiai és nyelvi sajátosságait tekintve is eltér a másik 4 törzstől.  
  A kavango törzseknél általános a hagyományos "törzsfőnöki " és "törzsi tanács" rendszer, az egyes településeken külön elöljárókkal. A törzsfőnöknek  
  a törzs tagjaira és a törzs területén tartózkodókra korlátlanul kiterjed a közigazgatás és a bíráskodás területén. A kavangóknál is matriarchális alapon  
  szerveződik azonban a szociális élet minden területe, a családi, örökösödési és házassági jog, továbbá a hagyományos törzsi vallási ügyek.  
  Ma a kavango törzsbeliek ezrei dolgoznak a farmokon, bányákban, hivatalokban és az idegenforgalomban is, távolabb az országban és a városokban.  
  A törzs tagjai közül sokan foglalkoznak a hagyományos fafaragó művészettel is, rendkívül kreatív alkotásaik a turisták körében nagyon keresettek.  
  A kavangók legnagyobb városa és a régió központja Rundu.  
     
     
  Herero :  
  A lakosság 7 %-át teszi ki ma ez a nagy múltú és harcos népcsoport, amely szintén a kelet-afrikai Nagy Tavak vidékéről érkezett, a mai Zambia és  
  Dél-Angola területein át a Kunene-folyó vidékére 1550. körül. Pásztorkodással, szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak elsősorban.  
  Az 1700-as évek közepén egy nagy törzsi csoport Maendo vezetésével tovább vándorolt dél felé, a Kunene folyónál hátrahagyva a himba és tjimba  
  törzseket, akiktől így teljesen el is szakadtak. A vándorló csoport 1750 körül elérte a Swakop folyó völgyét, majd az 1800-as évek elején a Swakop  
  mentén tovább vándoroltak északkeletre és az ország középső-északi részein telepedtek le, a mai Otjozondjupa régióban és környékén.  
  A XIX.század közepéig elszórtan, kisebb családi egységeben éltek a családfő, az omkuru vezetése alatt. Társadalmi és szociális berendezkedésük  
  kettős alapon nyugodott, a személyek családi rangsorban elfoglalt helyét, a lakhelyet és a hagyományokat az apai vonal (patriarchális) vagy oruzo,  
  míg az összes mozgatható vagyon ellenőrzését és elosztását az anyai vonal (matriarchális) vagy eanda határozta meg. Gyakorlatilag a nép összes  
  vagyonát, a marhákat és a hagyományos öröklési jogokat a nők, míg a vezetői, döntési jogokat, a vallást, a szent tüzeket és a rituális étkezési tabukat  
  a férfiak tartották kézben. A hererók különlegesen magas növésű nép, a férfiak 1,80-2,0 m, a nők 1,70-1,80 m magasak is lehetnek. Bőrszínük barna,  
  a nők körében általános a "zsírfarúság", amit öltözékükkel, földig érő és sok rétegű merevített szoknyájukkal még kiemelnek, tovább hangsúlyoznak.  
  A XIX.század közepén a terjeszkedő szomszédos törzsek és fehér telepesek nyomására, a hererók társadalmi berendezkedésüket megváltoztatva,  
  bevezették a "törzsfőnöki rendszert" és lakóhelyi körzetük szerint alkottak nagyobb csoportokat egy-egy törzsfőnök irányítása alatt.  
  Az 1800-as évek végén földjeik és marháik védelmében egyre gyakoribb csatározásokba keveredtek a terjeszkedő nama törzzsel, a harcoló feleket  
  csak a német reguláris gyarmati véderő megjelenése és a windhuki erőd megépítésével kialakult német zóna választotta széjjel.  
     
  A herero férfiak közül sokan a német véderő szolgálatába álltak katonaként, az asszonyok pedig a német telepes családoknál vállaltak házvezetőnő,  
  szakács, dajka, nevelőnő munkákat. Ebből a korból származik a hererók ma ismert jellemző hagyományos viselete, ami a férfiaknál öltöny vagy régi  
  típusú katonai egyenruha, a nőknél pedig egy "viktoriánus stílusú" viselet, aminek jellegzetes fő darabjai egy földig érő, több rétegű, színes bő szoknya,  
  egy gazdagon díszített színes mellény és egy különleges, szarvakat formázó élénk színű kendő. A szarvak a hererók fő vagyonát, a marhát jelképezik.  
  A hererók elegánsan, választékosan öltözködnek, szívesen és gyakran viselnek ékszereket. Modoruk visszafogott, méltóságteljes és határozott.  
  A német telepesek növekvő száma, terjeszkedése és területfoglalásai egyre több konfliktushoz vezettek, míg végül a hererók a korábban ellenséges  
  namák egy részével összefogva 1904-ben fellázadtak és megtámadták a telepeseket és a német véderő csapatait is. Samuel Maharero törzsfőnök  
  vezetésével eleinte súlyos veszteségeket okoztak a német csapatoknak, a telepeseket pedig megölték vagy elüldözték a birtokaikról.  
  A lázadáshoz csatlakoztak északon egyes ovambo klánok is, így sok német erődítményt foglaltak el és romboltak porig, pl. Fort Namutonit.  
  Németországból Lothar von Trotha tábornok vezetése alatt azonban nehéz fegyverekkel is jól felszerelt, jelentős erősítés érkezett, ami azonnal  
  megsemmisítő csapást mért a herero csapatokra. A Waterberg-nél (Vízhegy) összevont csapataikat bekerítette és csak Omaheke forró, víztelen  
  síkságai felé hagyott nekik menekülési lehetőséget. Az ágyútűztől megmenekült herero harcosok ezrei haltak szomjan ezen a kietlen területen, mert  
  Trotha tábornok a vízlelő helyeket őriztette és az oda visszatérő elcsigázott hererókat kivétel nélkül megölték. Több ezer herero veszett oda családostul..  
  Hírhedtté vált von Trotha tábornok "Megsemmisítési parancsa" (Vernichtungsbefehl), amely szerint minden hererót, férfit, nőt, gyereket fel kell  
  koncolni az egész országban. Ennek végrehajtása során a férfiakat agyonlőtték vagy felakasztották, a nőket és a gyerekeket pedig koncentrációs  
  táborokba gyűjtve pusztították el tömegesen. A törzsnek alig 20 %-a maradt életben, akik elszéledtek a bozótban vagy sikerült átmenekülniük  
  a határon Becsuanaföld (a mai Botswana) területére. Német- délnyugat-Afrika  (Deutsch-Südwestafrika) területén  a herero törzs megszűnt létezni....  
  A német gyarmati fennhatóság megszűntével, 1915-től kezdtek kisebb herero csoportok fokozatosan visszatelepülni a mai Namibia területére,  
  az egykori törzsi területeken lévő településekre, mint Aminius, Epukiro, Waterberg, Otjohorongo és Ovitoto.  
     
  Ma összesen mintegy 130 ezer herero (vagy herero nyelvet beszélő) él Namibiában a következő csoportokban, a hagyományos törzsfőnöki területeken :  
  Maharero törzsfőnök csoportja (Okahandja és környéke), Zeraua törzsfőnök csoportja (Omaruru és környéke), Kambazembi törzsfőnök csoportja  
  (Keleti Waterberg és környéke), a ndamurandák és tjimba hererók (Kaokoland, Kunene régió), a mbanderuk (Kelet-Namibia, Gobabis környéke) és  
   a himbák (Kunene régió). A több dialektusban beszélt, de minden csoport által érthető herero nyelv a bantu nyelvcsaládba tartozik.  
  Ma a hererók aktív részesei a gazgasági, társadalmi és politikai életnek, sokan közülük kormányzati megbízatásban, katonaként, tanárként, bankokban,  
  az idegenforgalomban, vagy vállalkozóként dolgoznak. Gondosan ápolják törzsi hagyományaikat és a háborús hősök, nagy törzsfőnökök emlékét,  
  ennek egyik látványos kifejezése a minden év augusztusban megrendezett Maharero-nap Okahandjában és az ehhez kapcsolódó Herero Fesztivál.  
  Ennek során a látványos hagyományos viseletben felvonulnak a város utcáin, meglátogatják a temetőben Maharero törzsfőnök és a háborús hősök  
  sírját és nagy ünneplést tartanak. Érdekesség, hogy az ugyanezen temetőben lévő német katonasírokat is ápolják, gondozzák és megtisztelik.  
  Hasonló ünnepségeket tartanak Zeraua és Kambazembi törzsfőnökök csoportjai is Omaruru és Gobabis városokban.  
     
  Himba, Ovahimba (Kaokohimba) :  
  A lakosság 0,5 %-át kitevő népcsoport Namibia északnyugati határvidékén, Kunene régióban él. Az 1500-as évek közepén a herero népcsoporttal  
  együtt - mint annak része - érkeztek erre a környékre a mai Angolán és Zambián keresztül a kelet-afrikai Nagy Tavak vidékéről. Amikor a herero  
  csoport többsége az 1700-as években tovább vándoroltak dél felé. a himba és tjimba törzsi csoportok nem tartottak velük, maradtak a Kunene  
  vidékén. A népesség egy kisebb része a folyó túlpartján, Dél-Angolában él, a rokoni, családi kapcsolatok azonban ma is fennállnak.  
  A távoli, hozzáférhetetlen vidéken elszigetelten élő népcsoport kimaradt a népvándorlásokból és a törzsi háborúkból is, a környező népekkel is csak  
  a határvidékeken tartottak laza kapcsolatot. Az évszázadok során a himba, tjimba és ndamuranda csoportok a külvilág számára összemosódtak,  
  bár az ovatwa vagy ndamuranda nevű csoport a többi himbáktól eltérően vadász- és gyűjtögető életmódot folytat.  
  Földjüket "Kaokoföld" néven, őket magukat himba, ovahimba vagy kaokohimba nép néven ismerték a környékbeli népek és ez így van ma is.  
  Félnomád pásztornép, főleg kecske-, juh- és szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoznak. Állandó településeik nincsenek, a vándorló legeltetés során  
  építenek ideiglenes téli - nyári szálláshelyeket a vízlelő helyek mellett. Kunyhóik egyszerűek, kúp alakúak, pálmalevelekkel összekötött rudak alkotják  
  a vázat, a falak tehéntrágyával kevert agyagból készülnek. A vázat a férfiak, a falazatot a nők készítik el és tartják karban.  
  A himbák magas, karcsú, arányos testalkatú nép, a nők 13-14 éves koruktól 40-45 éves korukig sok gyermeket szülnek, de karcsú alakjukat,  
  szoborszerű szépségüket mégis idősebb korukig megőrzik. A himbák Afrika egyik legősibb népe, akik elszigeteltségükben az 1500-1600-as évek  
  Afrikájának hagyományait a mai napig megőrizték, ezért a mai kor kutatói számára rendkívül érdekes kutatási témának, az idegenforgalom számára  
  pedig különleges látványosságnak számítanak. A távoli Kaokoland ma már látogatható, a megközelítési nehézségek ellenére sokan keresik fel.  
  Családi kötelékeben élnek egy-egy családfő, elöljáró felügyelete alatt. Az elöljáró kunyhója előtt éjjel-nappal ég a szent tűz, itt történik a közös dolgok  
  megbeszélése is. A himbák természetüknél fogva vidám, barátságos, családszerető és mindenekelőtt gyermekszerető nép. Többnejűek, egy férfinak  
  átlagosan két felesége van. Saját törzsi vallásuk szerint istenük Mukuru, akivel a szent tűzön keresztül kommunikálnak. Hisznek a "fekete mágiában",  
  amit omiti-nek neveznek és a bajok fő okának tartanak.  Étrendjük főleg tejtermék és hús vagy porrá tört magvakból tejjel készült kása.  
     
  Jellegzetes viseletük, különösen a nők hajviselete és ékszerezése a híradásokból, fotókból világszerte ismert. Ruházatukat művészi gonddal font  
  növényi rostokból és állatbőrökből készítik, ékszereiket mívesen megmunkált állati csontok, fogak, vas- és nemesfém lemezek, karkötők, valamint  
  kagylók és féldrágakövek alkotják. Legfeltűnőbb és legismertebb a nők viselete, akik egész testüket egy különleges anyaggal, a vörös ochre, vajzsír,  
  marhafaggyú és agyag keverékéből készített vörös védőréteggel, az otjize-pasztával kenik be. A pasztába néha marhavért és az aromás omuzumba  
  bozót porított részeit is belekeverik és a pasztát különböző növények, ásványok füstjével is kezelik. A keverék illata igen jellegzetes.  
  Ez az időről-időre megújított bevonat védi bőrüket a kiszáradástól, az élősködőktől és a perzselő napsütés káros hatásaitól.  
  A himba nők hosszú copfokba font hajukat is ezzel az otjize-pasztával vonják be, ami aztán a tűző napon rászáradva kerámia-szerű bevonatot képez.  
     
  A himbák hajviselete és ékszerezése különös jelentőséggel bír, ezzel fejezik ki családi állapotukat, a családi rangsorban elfoglalt helyüket és szociális  
  helyzetüket. A fiatal fiúk hajukat egyetlen, hátrafelé irányuló, míg a fiatal lányok a pubertás eléréséig két előre irányuló befont copfban hordják.  
  A pubertás kort elért lányok a hajukat több, különböző alakzatba rendezett copfban, míg a fiúk továbbra is egyetlen hátrafelé menő copfban viselik.  
  A házas férfiak a copfot kibontják és egy jellegzetes sapka alatt viselik, a megözvegyült férfiak haja kibontva marad, de sapkát nem viselnek.  
  A legalább 1 éve férjezett nők és az anyák állapotukat a fejtetőre illesztett kis koronaszerű csokor, az erembe viselésével jelzik, ami egy finom  
  juhbőrből formált fejdísz, szintén az otjize pasztával átitatva. A férjezett nők csak az első gyermek megszületése után válnak a család teljes jogú tagjává.  
  A hajuk tisztán tartásához és általában a tisztálkodáshoz a víztakarékosság miatt porrá tört, szitált fahamut és homokot használnak.  
     
  A mai Namibiában a himbák továbbra is igyekeznek megtartani ősi életmódjukat, önállóságukat és hagyományaikat, amiben a kormányzat is segíti őket.  
  A 90-es években "mobil" iskolákat, orvosi állomásokat és élelmiszer raktárakat telepítettek a térségbe, amiket a 2000.-es években állandó, épített  
  létesímények követtek. A himbák ezeket önkéntesen és térítés nélkül vehetik igénybe, de a kihasználtság a mai napig viszonylag alacsony.  
  Tiltakozásukkal 2012.-ben sikeresen akadályozták meg egy vízierőmű megépítését a Kunene folyón, ősi életformájukat azonban a "civilizáció"  
  több oldalról is fenyegeti. Hazájuk, a távoli Kaokoland a 90.-es évek végéig csak különleges engedéllyel volt látogatható, ma már azonban egyre  
  több repülőgépes és terepjárós safarit szerveznek oda a kíváncsi turisták tömegei számára. Az idegenforgalom növekvő igényei alapján jelentősen  
  felgyorsult az utak, szálláshelyek, benzinkutak építése a térségben, a himbák elszigeteltsége és védettsége ezzel megszűnt.  
  Rendszeres kapcsolatba kerültek a turistákkal, a modern civilizáció használati tárgyaival és a pénzzel, ezek romboló, lazító hatása egyre jobban látható.  
  Egyre több spekuláns, ügyeskedő is próbálja kihasználni, hogy a tradicionális viseletű egzotikus himba nők különleges turisztikai vonzerővel bírnak,  
  ezért elviszik őket a hazájuktól távoli városokba, turisztikai központokba, ahol pénzért mutogatják és fényképeztetik őket...  
  A himbák ősi életmódjára és önálló népként való létezésére a legnagyobb veszélyt a "civilizáció" és a vele együtt járó kapzsiság jelenti.  
     
     
  Nama (Hottentotta, Orlam) :  
  A több törzsből - klánból álló nama népcsoport a térség őslakosai közé tartozik, bár a késői népvándorlások korában ők is többször áttelepültek.

  A népesség kb.5 %-át teszik ki összesen. Eredetileg a mai Botswana déli részén és a mai Dél-Afrika északi részein éltek, majd az Oranje (Narancs) folyó
  két oldalán telepedtek le. Fél-nomád pásztornép, akik nem a bantu, hanem az Afrika délnyugati részén őshonos khoekhoe (khoesan) népekhez
  tartoznak, annak legnagyobb csoportja. Nyelvük is a khoesan nyelvcsaládhoz tartozik, a jellemző csattintó hangokkal, hasonlóan a busman nyelvhez.
  A csattintó hangok és a gyakori csattintásokkal tagolt beszéd miatt a holland gyarmatosítók "hottentottáknak" (dadogók) nevezték el őket.
   
  Ők saját magukat namaqua (ember, emberek embere) népnek nevezték. Közepes vagy annál kisebb testalkatúak, bőrük világos sárgásbarna.
  Kezdetben nem voltak állandó településeik és épített kunyhóik sem, a vándorló legeltetéshez alkalmasabb könnyű, fa vázas, állatbőrökkel fedett
  nagyobb sátrakat használtak, amelyeket a vándorlás során magukkal vittek.  Az 1700-as évektől kezdve a terjeszkedő hollandok, majd a búrok
  kegyetlenkedései elől  menekülő szökött madagaszkári, indiai, indonéziai rabszolgák, keverékek, sőt fehérek is csatlakoztak a nama törzsekhez.
  Ezek kezdetben a nama közösségen belül külön klánokat alkottak, nagyrészt európai ruhát viseltek és többségében keresztény vallásúak voltak.
  A gyarmatosító hollandoktól átvett módon lovakat és európai fegyvereket is használtak, a namák számára egyfajta védelmi szolgálatot teljesítettek.  
  A holland nyelv egy változatát és a kezdeti afrikaans (búr) nyelv keverékét beszélték, amit a saját nyelvük mellé a namák is átvettek.

Nama család az 1900-as évek elején

  Az így csatlakozott csoportok-klánok az 1700-as évek végére teljesen beleolvadtak ugyan a nama népcsoport 4 törzsébe és maguk is namák  
  lettek, de nagy hatást gyakoroltak ezekre a törzsekre. Terjedt a keresztény hit és a részben európaias öltözék, harciasabbak lettek, egyre gyakrabban  
  támadták meg a határterületekre benyomuló telepeseket, farmokat. Magukat Oorlam-csoportnak nevezték (az ó-afrikaans szó jelentése "ravasz",

  de így hívtak egy Fokvárosban kapható pálinkát is...). A nama törzsek gyakori egymás közti nézeteltérései, összetűzései során az Oorlam-csoport
  csakhamar nagy befolyásra tett szert és a nama nép vezetőjévé vált. Az |Aixaǀaen (Orlam Afrikaner) nama törzs híres főnöke volt Jager Afrikaner
  akinek unokája, Jan Jonker Afrikaner vezetésével zajlott le a namák nagy vándorlása a Narancs folyón átkelve a mai Namibia területére az 1800-as
  évek elején. Rövid ideig a folyó északi oldalán élő másik nama törzsekkel maradtak (Namaqualand) majd tovább vándoroltak északi irányban az
  ország belseje felé. Hamarosan összeütközésbe kerültek az ott levő hererókkal, a legelőterületek és a vízlelő helyek miatt állandó csatározások
  és végül formális háború alakult ki. A namák nem támogatták az ott levő európai kereskedőket, ezért azok a hererók oldalára álltak, ellátva őket
  tanácsokkal és modern fegyverekkel. Maharero törzsfőnök herero csapatai 1864.junius 22.-én legyőzték a Jan Jonker Afrikaner vezette namákat,
  így a háború rövid időre megszűnt. Az 1880-as évek végén azonban a nama törzsek újra összefogtak a közös ellenség ellen és kiújultak a harcok,
  de ezek már a fehér telepesek érdekeit is komolyan veszélyeztették, ezért a németek csapatokat küldtek Namibiába. A német gyarmati Véderő
  (Schutztruppe) a herero és nama területek között foglalt állást, megépítették a windhuki erődöt és véget vetettek a törzsek közti nyílt háborúnak.
  A nama törzsek időközben letelepedtek, néhány törzs kettévált, mások egybeolvadtak. Így alakult ki a  =|Aonin (Topnaar) törzs is, akik a többi  
  nama törzs területétől távol, a Namib-sivatag tengerparti részén, a Kuiseb folyó vidékén telepedtek le, arányuk a népességben kb.0,5 %.

Jan Jonker Afrikaner

   

 

  Az 1904-ben kitört herero lázadás idején Maharero törzsfőnök megkereste a namákat is, hogy szövetségesként vegyenek részt a német telepesek és

  a katonaság elleni harcban. Néhány Orlam-törzs Hendrik Witbooi vezetésével ezt elutasította, sőt ezek a törzsek a németek mellé is álltak.
  Többen azonban csatlakoztak és eredményes csapásokat is mértek a németekre több csatában a hererókkal közösen.
  Amikor Lothar von Trotha tábornok megerősített és nehézfegyverekkel is rendelkező csapatai a Vízhegynél (Waterberg) legyilkolták és a hatalmas
  Kalahári víztelen vadonjába üldözték a herero - nama harcosok tömegeit, a hererókkal együtt sok nama is áldozatul esett.
  A csatát túlélők nagyobb része egyszerűen szomjan halt Omaheke kietlen síkságain, csak nagyon kevesen érték el a szomszédos Becsuanaföld
  lakott területeit és a vízlelő helyeket. Miután von Trotha tábornok kiadta a herero nép teljes kiirtására vonatkozó "Megsemmisítési parancsot" és az
  elfogott herero férfiakat kivégeztette a nőket és gyermekeket pedig koncentrációs táborokban pusztíttatta el. A namák látva a szörnyű kegyetlen
  népirtást egyesítették maradék erőiket és Witbooi törzsfőnök felmondva a szerződést hadat üzent a németeknek. Korábbi állandó csatározásaik során
  elegendő háborús tapasztalatuk volt, kozülük sokan (az Orlam-csoport) régi fegyverforgatók voltak és a németek mellett kiismerték azok szokásait.
  Ritkán bocsátkoztak nyílt csatákba, inkább a gerilla hadviselés taktikáját választották, amivel igen bizonytalanná tették az itt élő telepesek, kereskedők
  és a kisebb létszámú katonai helyőrségek életét. Korábbi "Megsemmisítési parancsát" kiegészítve von Trotha tábornok -ezúttal részben kegyelmet is
  ígérve - a nama néphez is ultimátumot intézett, amit azonban a namák nem fogadtak el és a harcot egészen 1907-ig folytatták.
  Eközben a namákat folyamatosan üldözték, sokan pusztultak el a csatározásokban, de még többen a németek kegyetlen koncentrációs táboraiban.

Hendrik Witbooi nama törzsfőnök

  Hendrik Witbooi törzsfőnök is elesett egy ütközetben, ezután a harcok fokozatosan gyengültek, végül 1908-tól a megmaradt namák visszaköltöztek

A Witbooi Orlam törzs vezetője.

  lakóterületeikre (főleg a mai Hardap, Khomas és Erongo régiókba) és kegyelem ellenében alávetették magukat a német gyarmati kormányzatnak.

Képe a namibiai pénzeken is látható.

     
  Ma a namák lakóhely és törzsi hovatartozás szerinti csoportokban élnek Namibia területén, a legtöbb csoport Hardap régióban (Namaland).  
  Az Oorlam csoport mai törzsei és lakóhelye :

  - Orlam Afrikaners (ǀAixaǀaen) az egykor Jan Jonker Afrikaner által vezetett altörzs a fővárosban, Windhukban él, ahol Jan Jonker Afrikanerről egy
     sugárút van elnevezve. Utolsó törzsfőnök(asszony) Hendrina Afrikaner volt (2004-2011)
  - Bethanie Orlam (ǃAman) az egykor Cornelius Frederiks által vezetett altörzs Bethanie városban él, törzsfőnökük David Frederiks (1977 - )
  - Berseba Orlam (ǀHaiǀkhauan) Berseba városában és környékén élnek, törzsfőnökük Johannes Isaak (2011-)
  - Witbooi Orlam (ǀKhowesin) az egykor Hendrik Witbooi által vezetett altörzs Gibeon városában és környékén él, törzsfőnök Christian Rooi (2009- )
   
  A többi 8 nama altörzs közül a jelentősebbek
  - Vörös nemzet (Khaiǁkhaun) nevüket világosabb vöröses bőrszínükről kapták, ez a legnagyobb létszámú nama altörzs. Hoachanas környékén élnek.
  - Bondelwarts (ǃGami#nun) Warmbad településen és környékén élnek
  - Swartbooi (ǁKhauǀgoan) Rehoboth városban és környékén élnek
  - Keetmanshop Nama (Kharoǃoan) a Vörös Nemzetből kivált altörzs, Keetmanshop városban és környékén élnek  
  - Topnaar (ǂAonin és ǃGomen)  északi és déli topnaarok, a Namib és az Óceán között, Rooibank és Sesfontein településeken és környékén élnek.

A vándorló namák ma is sátrat építenek.

     
  A nama népcsoportból a vándorlások során kivált #Aonin (topnaar) törzs messze került a namák mai élőhelyétől,  
     
     
     
     
     
     
     
7 % Damara :  
     
     
     
3 % San (Busman) :  
     
     
     
     
     
     
3 % Lozi  (Caprivian) :  
     
     
     
0,5 % Tswana :  
     
     
     
     
     
     
     
7 % Színesek (Coloureds) és basztardok (keverékek, Rehoboth Basters) :  
     
     
     
     
     
     
     
     
     
7 % Fehérek :  
     
     
     
     
     
 
  vissza a lap tetejére  
  Földrajza, vízrajza, klímája, növényvilága :  
  Namibia domborzata  
     
 
  vissza a lap tetejére  
  Állatvilág, természetvédelem :  
     
     
 
  vissza a lap tetejére  
  Infrastruktúra :  
     
     
     
     
     
 
  vissza a lap tetejére  
  Történelme :  
     
     
     
     
     
     
     
     
 
  vissza a lap tetejére  
  Idegenforgalma :  
     
     
     
     
     

 

Namibia, Afrika legszélesebbre tárt kapuja